Szia,
Farkasdi, Úri tavakról van bővebb infód?Harcsáztál már ott?

Bejegyzés: Harcsák viselkedésének kielemzése egy németországi tanulmány alapján

@Ferky: Szia! Örülök, hogy új ismereteket tudtam átadni :) Igyekszem majd még írni, csak a munka miatt mostanában elég elfoglalt vagyok és igazából soha nem voltam még ilyen keveset horgászni, mint idén szóval a nagy fogások történeteivel sem tudok szolgálni. Egyébként teljesen igazad van, ha valaki elkezd harcsázni és nem hullik ki az első évben a sikertelenségek hatására, akkor egy idő után fanatikus lesz. Mondjuk nekem 2 éves koromban az első pecámon faterral már rögtön megtetszett az a 30 centis kölyökharcsa, amit süllőzővel fogott, szóval akkor már valószínűleg meg is pecsételődött a sorsom és eldőlt, mi lesz a kedvencem később :) Görbüljön de ne törjön! :)

Bejegyzés: "Hol horgásszak rá?"

Szia! Nagyon szépen köszönöm az írásodat. Sok hasznos infóval tarkítottad tudásomat :) Számomra fantasztikusan izgalmas ennek a halnak a becserkészése. Mióta harcsázok! Minden más horgászmódszer háttérbe szorult, pedig 4 éves korom óta horgászok aktívan. Még egyszer köszi :))

Bejegyzés: "Hol horgásszak rá?"

@norbi.bus: Köszönöm szépen, mindenféleképp ki fogom próbálni!

Bejegyzés: Archívum

@Karesz Koncsek: Szia, először is köszönöm szépen a dicsérő szavakat. Nagyon örülök, hogy hasznosnak találod az írásaim, igyekszem minél több tapasztalatot megosztani. Nos, a következő alternatívát találtam ki azokra a helyekre, ahol viszonylag közel helyezkednek el olyan nádfalak, faágak, amikre rádobva beakaszthatjuk a szakítózsinór végén lévő súlyt, tégladarabot, követ, akármit: A főzsinórra kötök egy erős, nagyméretű forgót. Lemezből vágattam akkora átmérőjű köröket, amik megütköztetik a szintén nagyméretű, erős karabineres forgót, amin a végszerelékünk fog elhelyezkedni. A közepén akkora átmérőjű lyukat furattam, amin átfér a 1,2 mm-es főzsinór is akár, bár ilyen vastagságút nem használok soha csak előke gyanánt. A forgó másik szemébe a szakítózsinórt kötöm, majd annak a végére a súlyt. Ezt nemes egyszerűséggel úgy dobom be mondjuk a nádfalba, hogy az a vízhez a lehető legközelebb de természetesen a vízszín felett stabilan a nádszálakra akadjon. Ehhez kell egy kis gyakorlás, itt általában a művelet nem sikerül elsőre de érdekes módon abszolút nem zavarja a harcsát, amit sok pár percen belül megtörtént kapás igazolt. Miután beakadt a súly, a botot felállítjuk egy erre szolgáló bottartóba és kifeszítjük a zsinórt. Ráakasztjuk a bójás végszereléket a karabiner segítségével és nemes egyszerűséggel lecsúsztatjuk a főzsinóron, amit előtte jobb bevizezni a jobb csúszás érdekében. Mivel biztos, hogy nem fog a lemez ütközőig csúszni magától, a botot fel kell emelni és emelgetve, feszítve (persze óvatosan, nehogy elszakadjon a szakítózsinór vagy kiugorjon a beakasztott súly) és a kishal húzását kihasználva beügyeskedjük ütközésig (a forgón megütköző lemezütközőig) a végszereléket, majd a botot felállítjuk, megfeszítjük és a végszerelék minimális holtjátékkal fixen az ütközőnk mögött fogja tartani a csalihalat a végszerelékkel egyetemben. Nem mondom, hogy a módszer egyszerűen kivitelezhető, de sikeres és ha nem túl széles a meghorgászni kívánt vízterület vagy a közelben van a súly beakasztására szolgáló természetes vagy mesterséges tereptárgy, akkor működik. Bár hozzátenném, én vastag szakítóval nehéz tégladarabbal ezt már bejátszottam 30-40 méterre is! Ha a csalihal nagytestű, erős, akkor pedig elég sokszor csak feszíteni a zsinórt, néha megrángatni és az ösztönösen az ütköző felé fogja húzni a végszereléket, mivel a mi feszítésünk miatt felénk nem tud menekülni. Ezzel a kezünkre játszik. Minél messzebb juttatod így be a végszereléket, annál nagyobb holtjátéka lesz, tehát maximum 2 métert vissza tud majd húzni felénk a csali, de mivel oda-vissza járkál, így ez még a javunkra is válhat, mivel ennyivel is nagyobb területen mozog. Persze, így behatároltak a lehetőségek, mivel nem tudunk minden területen csónakkal kihelyezni végszereléket, ahol harcsát sejtünk... Viszont a semminél jobb, mivel sokszor a harcsák kiismerik a stupekes szerelékeket, bergmanncsöves és egyéb olyan módszereket, ahol a főzsinór a vízben fut végig és még egy nagy ólom is ott pihen a fenéken, a kishal pedig egy cső által meghatározott területen járkál. Még van egy esetleges alternatíva, amit szintén sikerrel alkalmaztam, jobban mondva kettő. Az egyik, hogy ha körbejárható a part, akkor átmegyünk a szemközti oldalra és ott a nádashoz vagy egy leszúrt karóhoz rögzítve kötjük ki a szerelékünket, amíg a segítőnk megfeszíti a főzsinórt (vagy ő köt ki, Te feszítesz meg). Esetleg ez megoldható úgy is, ha a partot nem tudod körbejárni de nem olyan vészesen nagy a táv, hogy átdobsz egy ólmot, amit ott levág a segítő, rászereli a végszereléket és a szakadózsinórt, amit kiköt, majd Te megfeszíted a zsinórt. Itt már annyival jobb a helyzet, hogy a szakítózsinór hosszának beállításával akárhol fixálhatod a végszereléket, nagyobb területen válogathatsz az általad ígéretesnek vélt helyek között. Remélem segíthettem és eredményesen fogod használni a módszereket a jövőben. Úgyhogy görbüljön! Üdv.: Norbi

Bejegyzés: Archívum

Szia!
Kezdő harcsázóként próbálom magamba szívni a tudást mindenfelől!
Először is gratulálok az írásaidhoz, nekem nagyon tetszik, szerintem hasznosak.
Viszont szeretnék egy kis plusz infót az általad említett "parti bójázó" szerelékről! Nálunk sem lehet csónakot használni, és lehet hogy hasznát venném! Ha le tudod írni a pontos összeállítást megköszönném (vagy esetleg egy rajzot is tudnál mellékelni ha nem nagy kérés)!
Köszönöm, és további jó pecákat, no meg írásokat!
Üdv

Bejegyzés: Archívum