Jó reggelt/napot/estét a Tisztelt Olvasónak!

Hoztam pár megszívlelendő jó tanácsot, amit sokan eltúlzottnak tartanak néha de aztán rájönnek, tényleg szükség van bizonyos extra intézkedésekre a harcsafogáshoz. Első: CSEND! Ne zajongjunk, ne csörögjünk, ne dübögjünk, ne kiabáljunk. Amennyire lehet, maradjunk észrevétlenek, nesztelenek! A harcsa hallószerve rendkívül fejlett, a rezgéseket hihetetlen pontossággal be tudja azonosítani, ízérzékelése kimagasló és egyéb érzékszervei a mai napig kutatásra várnak. Minél idősebb, tapasztaltabb egy harcsa, annál érzékenyebben reagál. Ezért például fészekhorgászatnál szinte lopakodva kell közelíteni a harcsajelek forrásához! A hangoskodás főleg kerülendő még, ha éjszaka horgászunk pláne, ha táplálékban gazdag a víz. Ha megelégeli zajongásunkat, ilyenkor könnyen arrébb áll biztonságosabb pályát keresve az éjszakai lakomához. Ezért is alakult ki nálam az az antiszociális viselkedés, amit harcsázás közben tanúsítok. Ha látom, hogy valaki beszélgetni szándékozva közelít, gyorsan felpattanok és jó 20-30 méterre elballagok a víztől, mert sajnos a horgászok nagy része ugyanúgy kiabál, dübög, csapkodja a kocsiajtót, mint otthon. Ez persze minden rossz szándéktól mentes, egyszerűen nem volt részük olyan horgászatban, amikor is a csend egy alappillér volt. Szintén apámmal tudok példálózni. Az első 5-6 alkalommal, hogy kijött velem még nem tudott csendben maradni. Ponty horgászathoz volt Ő szokva, nem harcsavadászathoz. :) Szinte már kellemetlenül éreztem magam mindig rászólni, hogy maradjon csendben de csak mindig csörgött-zörgött valamivel. Utána már észre vette, hogy talán van valami az intéseimben és végre egyszer elérkezett az első csendes éjszakai pecánk. Az eredmény egy 15 kilós harcsa lett meg az, hogy azóta fater csendesebb, mint a temető. Nála már csak a barátnőm műveli komolyabban a csend művészetét, Ő nagyon komolyan veszi, igazi horgász. Meg is tartom későbbre feleségnek, azt hiszem. :)
A másik fontos dolog az erős fény. A harcsa látószerve nem igazán kifinomult, de tökéletesen elegendő arra, amire neki kell. Látni a fényt és a sötétet. Rejtőzködő életmódja miatt szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy fénykerülő. Ezért az erős fény riasztóan hathat számára!
A következő fontos dolog, hogy legyünk felkészülve a harcsa megfogására. Ne legyen útba semmi, legyen kialakított terület, ahol akadálymentesen fáraszthatunk. Lehetőleg a bothoz rohanván ne tapossuk össze a földre lehajigált, előzőleg csalihalfogásra használt pontyozó, match, feeder és spiccbotokat. Még világosban döntsük el, hogy mi lesz a taktikánk. Játsszuk le fejben, hogy mit teszünk, ha a harcsa az akadó felé megy, a szomszéd felé indul, a nádasba rongyol és így tovább. Ha lehet, még sötétedés előtt érjünk ki a partra és még világosban helyezzük el a szerelékeket meg a parton a terepet.
Legyen nálunk minden eszköz, ami a harcsa kiemeléséhez, esetleg tárolásához szükséges.
Fontos még megemlíteni, hogy a nagy méretű horgok használat miatt csúnya sérülések fordulhatnak elő! Legalább egy sebkötözésre legyünk felkészülve. Ha annyira átüti a tenyeret, ujjat a horog, hogy átmegy a szakáll, akkor úgy is csak a balesetin szedik ki (kivétel, ha valakinek olyan kórházfóbiája van, mint nekem és inkább kirágja magából a horgot csak orvos elé ne kerüljön), de addig érdemes legalább egy vérzést csillapítandó kötözést eszközölni.
Ha csónakot használunk, akkor az legyen stabil. Vagy mi legyünk felkészülve a legrosszabbra, akár egy mentőmellénnyel. Nem véletlen kötelező elvileg...
Legyen nálunk szerelék! Nincs annál rosszabb, mint mikor gilisztával készülünk emelt fenekezőzni és a harcsa zabálja a kishalat a felszínen, nálunk meg sehol egy alkalmas szerelék a megfogásukra...
Külön kiemelném, hogy ha leszúrós bottartón helyezzük el botjainkat, kössük ki inkább. Akkor is meg tud lepni egy jobb harcsa a hirtelen és erőszakos kapásával, ha 1 méterre állunk a botoktól. Jobb a békesség! Én olyan hosszúra szoktam hagyni a pányvát, hogy be tudjak vágni, mikor meg már megvan a hal, akkor csak kioldom a masnira kötött madzagot és mehet a fárasztás szó szerint kötetlenül. :)
Közvetlen a fogást elősegítendő dolog, hogy szerezzünk ismerősöket, akik informálni hajlandóak. Nem hátrány, ha azonnali információkat tudunk szerezni harcsafordulásról, hirtelen meginduló ívásról, táplálkozásról, egyértelmű harcsajelekről, kinek mi a fontos, milyen horgászati módszereket részesít előnyben. Több szem többet lát. Sajnos csak kevesen tehetik meg, hogy annyit vannak a tóparton, hogy mindenről a saját szemükkel tájékozódjanak. Nagyobb tavakon, tározókon, folyókon pedig ez szinte egyszerűen lehetetlen a terület nagysága miatt! Mi is tehetünk informáltságunkért. Méghozzá úgy, hogy olvasunk, videókat és írásokat, cikkeket keresünk a témában. Tapasztalatokat cserélünk másokkal és a lehető legtöbbet vagyunk a parton, próbáljuk kiismerni a harcsa életmódját. Így is rengeteg meglepetés fog érni minket, mert nincs két egyforma viselkedésű hal, két egyforma fogás. :) Végül, de nem utolsó sorban: Ne adják fel soha! Van, amikor indokolatlanul eltűnnek a harcsák rövidebb-hosszabb időre. De úgy, hogy a legtapasztaltabbak sem tudják fogni Őket. Ekkor derül ki, kiben van meg a kellő kitartás. Ki az, aki feladja és ki az, aki a rengeteg kapástalan éjszaka után is tesz még egy próbát... És a végén sikerrel jár. Az a siker higgyék el nekem, mindenért kárpótol!

Görbüljön!