Tekintélyes, 3 méter mély alámosás a túlparti akácos alatt. A fák gyakorlatilag a "levegőben állnak"...

Hosszú, vastag, összefüggő sásos, előtte sekély vízzel, mögötte öböllel. Tökéletes éjszakai célpont!

Szemben az őserdő a tó közepén lévő szigeten, a növényzet alatt mély aláfürdésekkel. Azt hiszem, magáért beszél...

Az ilyen dzsungeles részeken mindig érdemes eltölteni egy-két napot. Nappal az alsó képen lévő helyről rengeteg olyan harcsát fogtam, amik a környéken hevertek a világos órákban, de reggel még túrkálva keresték az iszapban megbúvó puhatestűeket, amit hosszú, látványos pörsök árultak el. Éjszaka pedig miért is mennének máshová vadászni, ha itt bújik a növényzetben a sok táplálékhal? A fenti képeken pedig nádszigetes, víz alatti torzsás rész, egy kisebb víz alatti erdővel, bokrossal tarkítva. A nádszigetek között meglepően sekély vízzel! A tó legnagyobbja a fák közt heverészik a mai napig a nappali órákban, majd este 6 óra körül menetrend szerint óriási tolóhullám jelzi, amikor útnak indul. Sajnos horogra csalni nem sikerült, ellenben egy kisebb (6 kg) társával, plusz pár rontott kapás.

Óriási, több tíz hektáros nyílt vízterület. Látszólag egyenletes a terep, de kitapasztalva a felduzzasztott patak ősmedrét rendkívül sikeres harcsázásoknak nézünk elébe. A Tisza-tóról érkező törpeharcsa varsások ittlétük alatt megradarozták a területet töviről-hegyire és elborzadva közölték a tényt, hogy senkinek még csak fogalma sincsen arról, hogy mennyi brutális méretű hal él ebben a tóban... És mind a hosszanti, egymás mellett elterülő 3-4 patak nyomvonalban természetesen...