Harcsanyálkás szép jó napot!

Ahogyan az előző bejegyzésben ígértem, most leírom nagyjából, hogy szerintem mi az a minimum felszerelés, amivel már érdemes harcsák ellen indulni illetve, hogy én mit használok. Egyáltalán nem kell nagy dolgokra gondolni, nem a megfizethetetlen botokat, orsókat fogom ajánlani. Ezek után felvázolom az általam használt szerelékeket, csalikat és egy pár megszívlelendő dolgot, ami közelebb vihet minket a sikeres horgászathoz.

A szerelékünk lelke a horgászbot és az orsó. Ez után jön, de annál fontosabb egy jó minőségű zsinór. A kiegészítő kellékek sora rendkívül hosszú: horgok, ólmok, úszótestek, szakító zsinór, forgók és forgókapcsok, ütközők, kapásjelzők, bottartók és így tovább. A harcsázásnál egy dolgot meg kell szívlelni: soha nem szabad alábecsülni a halat! A szereléket inkább túl kell méretezni. Hányszor hallottam már azt, hogy "Nekem elég a kisebb harcsa is, azért nem vásárolok erősebb cuccot". Aztán színlelt meglepettséggel hallgatom, ahogyan az óriásról beszél, ami elvitte a szerelékét, eltörte a botját, elvitte a mindent, szakított és a "meglépett" szó egyéb szinonimái. Igaz, hogy az emberiség már elég magas szintre lépett az élet rengeteg területén de azt még mindig nem mi választjuk meg, hogy mekkora hal fog a horgunkra akadni. Vegyük tehát részletesen szemügyre, pontról-pontra, hogy mire is lesz nagyjából szükségünk.

A bot

Egy minden tekintetben megbízható, bitang kemény pálcára lesz szükség. Ez nem jelenti azt feltétlen, hogy drága. Sőt. Néha a kevesebb, egyszerűbb az több. Erre saját tapasztalatból is tudok példát felhozni, az ET Rubin Cat botomat, amit közelharcra, ütni-vágni vásároltam. A példa arra, hogy nem kell csillagászati összegeket költeni egy bika botra. Tavaly volt egy 20-as harcsám, amit 2 perc alatt téptem ki vele 50 méterről és alig dolgozott a bot!

Akinek a pénztárcája engedi akár beújíthat egy Sportex Team Waller Boje-t vagy egy Black Cat Godzilla-t is, nyilván mindkettő a kategória csúcsa. De 40.000-50.000 HUF alatt is számos bot van forgalomba, ami gyakorlatilag törhetetlen és inkább az a kérdés merül fel velük kapcsolatban, hogy a horgász mit bír. Mert a bot biztos, hogy többet :) Én nem vagyok híve a "kezdő bot" dolognak, szerintem harcsázó botot hosszú távra vásárol az ember és nem azért, hogy 1 év múlva kategóriát ugorjon egy újabb bottal, amire megint pénzt ad ki. Hosszú a gyártók sora, akik remek botokat kínálnak megfizethető áron: D.A.M. - MAD CAT, Cormoran, Zebco - Black Cat, Energoteam, Saenger Uni-Cat, Rhino, DAIWA... Nem akarok részletekbe belemenni, az internet tele van tájékozódási lehetőségekkel. Ha a bot anyagát nézzük, a gyűrűk típusát, akkor láthatjuk, hogy nagyon nagy különbségek nincsenek. Egyébként nekem leginkább a carbon-composit anyagú botok jöttek be eddig, de ha sikerül beszerezni egy MAD CAT White Deluxe botot, akkor kiderül, mit tud a második generációs nanocarbon. Videók, tesztek alapján engem meggyőzött de senkit nem akarok rábeszélni, mivel 10-20 ezerrel olcsóbban is vannak minden igényt kielégítő pálcák. Nem szabad megfeledkezni a e-Bay, Amazon, Vatera, Jófogás és egyéb adok-veszek oldalakról sem, mert néha szinte zsír új, megunt dolgokat lehet játékpénzért vásárolni. Itt egy kis segítség. A németek értik a dolgot, bármelyik botot ajánlom ezek közül. Kifejezetten a Cormoran Big Cat Ultra Liftert, MAD CAT Black Heavy Duty-t és a Passion Pro II-t. Utóbbit már csak azért is, mert nekem is van egy 3,20-as méretben és valami eszméletlen jó. A pergető botokkal nincs sok tapasztalatom, mert nem igazán pergetek harcsára. Jövőre tervezem a műfaj elsajátítását, ezért nem szeretnék okosságokat megfogalmazni mások cikkei alapján. :)

Orsó

Az orsónak különösen megbízhatónak és kifogástalan működésűnek kell lennie!!! A fékereje jó, ha 10 kg fölött van, az erős tengely alapkövetelmény, ahogyan a minimum fém dob is de jobb a full fém (vagy hybrid). A megfelelő zsinórrakás alap dolog már szinte minden orsónál. A hajtókarnak erősnek kell lennie, mert hirtelen nagy terhelésnek lehet kitéve a többi alkatrésszel egyetemben. Zsinórtároló kapacitást figyelembe véve pergetéshez nem kellenek extrém méretek, de ha távolra horgászunk, akkor már egészen más a helyzet. Én személy szerint 8000-es méret alatt nem használok. Bár néha az orsó mérete nem egyenesen arányos a zsinórtároló kapacitással, a dob mélysége nagyban befolyásolja ezt ugyanis. Például a Fin-Nor Offshore, az egyik legkedveltebb és kétségkívül talán a legerősebb harcsázó orsó. 95-ös méretben 450 méter 0.45-ös zsinórt tud tárolni. Más orsókból a 100-as, 200-as méretek sem képesek erre. Vannak favoritok, ilyen például az Okuma Longbow, amiről sok harcsás osztott már meg pozitív véleményeket. 20.000,- Ft körül van az ára, ami igaz a többi megfizethető de már teljesen megbízhatónak mondható harcsázó orsóra. Persze magasabb áron is léteznek erőgépek, egyik kedvencem a Daiwa Saltiga, ami igaz zsebbenyúlós kissé, de a paramétereit végigolvasva elakad a szavam. Nálam a cél most a Fin-Nor és a Tica Cybernetic GG100 nevű szörnyetege. Amit még tudok ajánlani a megfizethető kategóriában az a DAM Quick Combat, ami szintén a M.A.D. CAT márkájuk alatt fut a többi harcsára specializált felszerelésükkel egyetemben. Nagyobb méretű távdobó és nagyhalas orsók is szóba jöhetnek, de bele kell számítani, hogy a harcsa nem úgy küzd, mint a kapitális ponty. Akinek van régebbi Daiwa-ja nagyobb méretben, ki ne dobja, mert örök darabok :) Még nekem is van használatban és elpusztíthatatlan. Az Uni-Cat oldalán is találhatóak 20-30 ezer HUF körül örök életű orsók, de a Black Cat katalógust is érdemes végignyálazni. Például egy Black Cat 680 FDX vagy egy Black Cat FD 495 (2016-ba ezt a 480 váltja, de a számokkal ellentétben semmivel nem lesz kisebb) két elpusztíthatatlan darab. Azért emlegetem ennyiszer és ragaszkodom magam is a termékeikhez, mert Stefan Seuss neve garancia a kifogástalan minőségre. Véleményem szerint napjaink egyik legnagyobb tudású harcsahorgásza. Egy szó, mint száz: itt tényleg nem szabad filléreskedni! Az egyetlen valóban olcsó harcsázó orsó, ami nekem bevált viszonylag extrém szituációkban is, az a Silstar Tierra Cat 8000-es volt, de már azt is vonakodva vásároltam meg pénz szűkében. Hát, azzal szerencsém volt, kivételesen. Két dolgot viszont nem titkolhatok el, ez pedig a szerintem kissé gyenge maximális fékereje. Bár sokan a dobra ráfogva, 3-5 kilós fékerővel fárasztanak, hogy a hirtelen kirohanásokat le tudják reagálni, én azért szeretem ha egy fék keményre van állítva ténylegesen. :) A másik, hogy az orsókart megszorítani hivatott kis tekerő anyaga elfáradt és a kezemben maradt. Gyakorlatilag letört a komplett belseje, így most egy csillag csavarhúzóval szorítom meg. Ezért érdemesebb többet áldozni egy orsóra, ha az ember harcsázásra adja a fejét. Hosszú távon biztos, hogy olcsóbb! És én abban sem vagyok biztos, hogy ezt a Tierra Cat-et nem fogja kisemmizni egyszer egy 60+-os harcsa. Ezért kapkodok én is két ezer százalékosan megbízható orsót beszerezni. A gyenge fékerő például határozottan idegesít, mert nem tudok a dobot is kontrollálva két kézzel kapaszkodni a botba és szerintem ez a gyenge max. fékerő (angolul max. drag, ha valaki utána akar nézni orsóknak külföldön) nem hiába van. Ennyit bír. Nekem meg hiába, fárasztás közben nincs túlzottan finom kezem. Ettől függetlenül ez az orsó már esett a földre kapás közben, ütődött fának, stégnek, túlélt egy halom erőszakos fárasztást de még jól szolgál. A végére hagytam, de nem szabad megfeledkezni a különböző tengerre szánt orsókról sem! A Penn Spinfisher szériája a kezdetektől egy olyan sallangoktól mentes, minden porcikájában erős és kifogástalan orsókból áll, amikbe bátran fektethetünk bizalmat. Az árkategóriáját tekintve még az SSV 10500 sem drágább egy Fin-Nor Offshore-nál (egyébként szerintem ez a kettő a csúcs). De az SSM vagy Slammer széria is bitang! Ezeket beszerezve az ember olyan orsót kap, amit talán élete végéig fog tudni használni. Full fém ház, dob, extra vastag tengely, extrém zsinórkapacitás. A Penn SSV 10500 annyira hatalmas, hogy már szinte túlzás is édesvízekre a legtöbb esetben. Nem tudom leírni, kézbe kell venni és akkor megérti mindenki. A 8500 és a 9500 méretek bőségesen kiszolgálnak akkor is, ha az ember 0.50-0.60-s zsinórokkal akar 200 méter fölötti távokra behordani. A Shimano is kínál hasonló gyöngyszemeket, például a Spheros 4000FB-t. A zsinórkapacitása kisebb, viszont tengerre szánt orsó lévén szintén túl van biztosítva. Hozzá teszem, azért ez az orsócsalád is rendelkezik 18000-s mérettel is, tehát a pergetésben nem merül ki használhatóságának palettája. Érdemes ezek között az orsók közt szemezgetni különböző külföldi oldalakon, mert Magyarországon csak egy csekély hányaduk kapható kereskedelmi forgalomban. Sok közülük nem alkalmas a vastag zsinórokkal való 200 méter feletti pecára a kapacitásuk miatt, ezek viszont elnyűhetetlen pergetőorsóink lehetnek. A spinning orsók közül tényleg érdemes szemezgetni, itt egy lista a híres Alan Hawk személyes véleménye alapján. Végül, de nem utolsó sorban szót kell ejtenem a hengermultikról is. Felépítésük alapján igazi csörlők és kezdenek nálunk is egyre jobban elterjedni. A nagyobb méretek a peremfutókhoz hasonlóan szintén hatalmas zsinórkapacitással bírnak és bivalyerős fékrendszerrel. Szerencsére a harcsás brandek is gyártanak multikat, ezért ha direkt harcsa a célhal, akkor könnyedén megtalálhatjuk a számunkra ideális darabokat náluk. Ezen kívül persze, mivel a tengeri felhasználása a leggyakoribb ennek az orsócsaládnak, érdemes külföldi oldalakon is utánanézni a gyártók kínálatának. Szinte az összes nagy cég rendelkezik azokkal a multikkal, amiket mi, harcsások keresünk.

Zsinór

Ez az a tényező, amiben nem nagyon lehet már hibázni, mert a piac telítve van jobbnál-jobbakkal és mellényúlni nehéz. Két fő tábor van: monofil és multifil (fonott). Ezen kívül előkének még sokan használnak kevlárt. Mono-t én csak előkének használok, 90-120-as méretekben. A főzsinórom minden esetben fonott és minimum 0.40-es, bár a kedvencem a 0.50-0.60-as méret, aminek manapság a szakítószilárdsága 70-90 kg körül mozog (az enyém 0.58-as 72 kg szakítóval, amiből 200 méter körül van az orsómon). A monofil előnye az ára, nyúlása és merevsége, a fonotté az ereje és kopásállósága. Eleinte sokalltam a jó minőségű fonottak árát. Mára rájöttem, hogy hosszú távon megéri. 10.000,- Ft alatt nem igazán úszok meg 200-300 méter zsinórt így, de cserébe nyugodt vagyok 4-5 évig. Így már nem is tűnik olyan drága befektetésnek, igaz? Szándékosan nem fogok most márkát ajánlani, mert felesleges. A paraméterek nagyjából egyeznek minden gyártónál. A harcsára specializált cégek zsinórjait ajánlom elsősorban, hiszen speciálisan harcsára orientálódtak de mondjuk egy 0.50-es Carbotex-et se nagyon fog eltépni semmi még csuma fékkel sem, mert a horgász előbb landol a vízbe. :)

Kiegészítők (horog, ólom, kapcsok és forgók, bottartók, kapásjelzők, apróságok

Mindenből nagyot és erőset, mondom én. Horgokból 5/0-9/0 méretek közt használok Kamasaki-t, Gamakatsut, Hayabusha-t, Black Cat-et és VMC-t. Mind egyes és hármas kivitelben. Forgók közül már kizárólag csak Black Cat-et, Uni-Cat-et, Cormoran-t és M.A.D. CAT-t használok, mert rájöttem, hogy harcsára nem elég ha nagyok de erősségükben is az extrém terheléshez tervezetteknek kell legyenek. Főleg a szakító zsinóros módszereknél. Ugyanez igaz a kapcsokra is. Bottartókat három kivitelben használok: masszívabb villást, házi gyártmányú ívest és állvány típusú bottartókat (nem, nem a rod-pod, hanem ez).Utóbbit is saját kezűleg terveztem és gyártattam le esztergályos ismerőssel, mert szeretem a megbízható dolgokat. Bár, a boltik is bírják a gyűrődést általában. Kapásjelző tekintetében a karikát, csörgőt és elektromos kapásjelzőket lehet megkülönböztetni leginkább. Elektromosból használatos a leszúrható szárra erősíthető és a botra rögzíthető kivitel. Karikáknál sokszor kell súlyozni! Én nagyobb csalihalnál felszíni módszereknél gyakran tekerek akár 50-200 g forrasztóónt a karikára súlyozás gyanánt, hogy a kishal ne tudja kifeszíteni. Csörgő az nálam alapfelszereltség és ajánlom is mindenkinek. Főleg azoknak, akik hasonlóan gyűlölik az elektromos kapásjelző hangját, mint én. :) Univerzális, karikára és botra is csíptethető, kis helyen elfér, elem sem kell hozzá. Ha rááll az ember füle még a legvadabb viharban is meghallja ha kapás van. Nekem a rekordom 50 km/h-s szél, szakadó eső, dörgés, csukott kocsiajtó. Egy bombát sem hallottam volna meg, de a csörgőt azonnal, pedig csak egy 7 kilós harcsa volt a tettes. Pechemre, mert én meg jól eláztam fárasztás közben. :) Az apróságok alatt pedig a gumigyöngyöt, szelepgumit, zsugorcsövet, kishal rögzítő gumidarabot és hasonló alacsony költségvetésű, akár házilag megoldható dolgokat értem. Mindenből van már harcsázó. Én azért ezek helyett ajánlom, hogy gumiütközőnek például akár erősebb befőttes gumit, de kishal rögzítésére a horogra inkább egy darab rossz biciklibelsőt használjon. Minek fizessünk olyan dologért, ami gyakorlatilag ingyen is megoldható és tökéletesen funkcionál? Szelepgumikból is tökéletesek az erős, esetleg nagyobb átmérőjű darabok. Nem is feltétlen kell mindent a horgászboltban összevásárolni, a harcsázással együtt járó barkácsolás amúgy sem engedi meg ezt a kényelmet. :) Ólmokból pedig az 5 grammostól az akár 300-400 grammosig bármi előfordulhat. Fészekhorgászatnál gyakran nem is használok ha nadály a csali, de egy behúzós felszíni szerelék megkívánja a 200-300 gramm körüli ólmot is. Bójás módszernél nálam a 100-200 gramm az átlag, úsztatósnál az úszó felhajtóereje határozza meg a méretet. Előkés csúszóúszónál 150 gramm ólmot használok, emelt fenekezős szerelékeknél 50-100 gramm közötti a számomra ideális méret. Behúzós szerelékeknél említést kell tennem a speciális behúzó ólmokról. Ezeket én házilag készítem. A lelke egy küllődarab, aminek a két végére spiccgyűrűt erősítek bandázsolással és ragasztással. Előtte egy nagy méretű, erős kapcsot húzok a küllődarabra, ebbe lehet majd beleakasztani az ólmokat. A spiccgyűrű létjogosultsága vitathatatlan, mert a zsinórnak könnyen kell futnia behúzásnál. Néha ezt helyettesítem vastag dróttal, amit kör alakúra hajlítok.

Úszók, felszíni szerelékek, csúszóúszó, szakító zsinóros szerelékek alapanyagai

Az úszó méretét és fajtáját a felhasználás határozza meg. Fészekhorgászathoz az átfúrt testűek az előnyösebbek 5-20 gramm között, de egy úsztatáshoz már elkél az 50 grammos antennás úszó is (vagy nagyobb). Bójás szerelékeken én 200-300 grammosokat használok, de egy előkés csúszóúszós szerelékhez már elég az 50 gramm tapasztalataim szerint. Egy könnyített eltartós (ez saját fejlesztés, idősebb horgásztársam keresztelte el így és később majd erről is készítek elkészítési segédletet) szereléket viszont egy 25 grammos úszó is gyönyörűen tart. Felszíni szerelékeknél a módszertől függően szükségünk lehet növényi szárra, PVC csőre, hungarocellre, balsafára illetve régi üvegbot spicctagjára. Utóbbit keljfeljancsi és óriásantennás úszó készítésénél tudjuk használni, míg az előtte említetteket Bermann-csöves módszerhez leginkább. A növényi száraknál bambuszra, nádszálra gondoltam, amikből fekvőúszó készíthető a PVC csővel egyetemben. Nekem történetesen a legfogósabb darabom bambuszból készült, 150 centiméter hosszú, a két végén egy egy gömb alakúra csiszolt lábazati hungarocellel. Ezzel most el is árultam, mihez kell a hungarocell. A balsafát pedig az óriásantennás úszónál és a keljfeljancsinál használjuk felhajtótest gyanánt. Kis barkáccsal remek házi készítésű úszók is születhetnek belőle. :) Az előkés csúszóúszóhoz használatos speciális anyagok a parafa (úszótest), megfelelő méretű csövek, ömlenyragasztó és epoxy gyanta. Esetleg a merevítéshez fémszál, amit én személy szerint mindig használok. A teljesség igénye nélkül soroltam fel ezeket a dolgokat, hisz' a forgók, karabinerek, zsinórok szükségességét egyértelműnek tartottam és a későbbiekben ezen szerelékek elkészítése egyébként is kivesézésre kerül majd. Szakító zsinóros szerelékeknél a különlegesebb összetevők a vékony szakítózsinór, bója, kötél, clips, csónak ha muszáj. Ahol nem lehet csónakot használni, oda kitaláltam egy sok esetben működő alternatívát amivel már sok halat fogtam, ezt mindjárt elárulom. A bója lehet hajózási jelzőbója de nem tagadom, hogy nekem legtöbbször nagy üdítősüvegek szolgálták ezt a célt. A kötél a bója súlyhoz rögzítéséhez hivatott, ami egy zsák kőtől kezdve a téglákon át bármi lehet. Elég nehéz kell legyen a súlyozás, hogy bevágásnál szakadjon a vékony, legtöbbször 20-25-ös méretű szakítózsinór. A clips egy önkioldó, ami a szakítózsinór szakadása helyett elengedi a zsinórt. Előre be kell lőni a szakítószilárdságot és ő szépen elenged bevágásnál. Sokszor praktikus lehet, bár én nem használom. A csónak használata egyértelmű, amikor nagy távra akarjuk behelyezni bójánkat.

U-Pose szerelék kellékei

Ez tulajdonképpen egy szakítózsinórral ellátott emelt fenekezős technika. Lelke a U-Pose víz alatti úszó, ami vízszintesen állva lebegteti a fenéktől kívánt távolságra csalinkat. Ez lehet élő vagy döglött kishal és puhatestű egyaránt. A víz alatti úszón kívül szükségünk van Seaboom-ra vagy forgóra, amihez rögzítjük majd a fenéksúlyt a szakítózsinórral. Kövekre a fenékhez rögzítéshez, ütközőkre a pozicionáláshoz. Talán erről van a legtöbb youtube video, úgyhogy a későbbi részletezést itt kihagynám és ajánlanám például ezt a videót. Megjegyezném, hogy ennél a szereléknél vannak kifejezetten csörgős U-Pose-ok, de külön is lehet csörgőt vásárolni, amivel bármilyen készségen kívánatosabbá tehetjük csalinkat a harcsa számára! Fontosnak tartom kiemelni, hogy tavon is remekül használható. A trükk, hogy a kishalat a farka felől kell egészen hátul megtűzni, így az folyamatosan előre tör és nem gubancolja a szereléket. Én 20 g-os U-Pose-ra raktam 40 dkg-os kárászt is. Remekül mozgott (ebben egyébként a csörgő is segít, mozgásra ingerli a lusta kárászt is) és nem gubancolt. Minden esetben 0.70-130-s monofilra kötöm a végszereléket, ez garancia arra, hogy mereven tartja és ez már magában komoly gubancgátló hatással bír. Ezt azért emeltem ki, mert én külföldi videókban csak és kizárólag folyókon láttam harcsásokat U-Pose-al pecázni. Emiatt azt hittem, hogy a folyás szükséges ahhoz, hogy a szereléket irányba tartsa. De a Harcsahorgászok Dunán innen és Dunán túl csoportban, ahol egyébként rengeteg információhoz lehet hozzájutni, Wallner Ákos felvilágosított, hogy igenis működik tavon és próbáljam is ki. Első bevetésen este 19 órakor húztam be a U-Pose-t és 19:30-kor elsült a bot :)

Azt hiszem, szinte a teljesség igényével felsoroltam a harcsázáshoz szükséges eszközöket, anyagokat. Az olyan apróságokat, mint a vágóhorog, kesztyű, megfelelő pányva a következő részben szeretném említeni, ahol is a harcsa fárasztásáról, kiemeléséről és vele szemben elvárt kíméletes bánásmódról szeretnék pár gondolatot megosztani.

Har-csalik

• Élő csalihal
  
  Kora tavasztól szezon végéig bármikor fogós, mivel a harcsa első számú tápláléka. A felkínálása az emelt fenekezőtől kezdve a felszíni szerelékekig bármilyen módszerrel fogós lehet. A felszíni módszerek főleg kora tavasszal nyújtanak kiemelkedő eredményt, de a harcsa szájállásából és rablási technikájából adódóan mindig kiemelt figyelemmel viselkedik a felső vízrétegekben vergődő csalihallal. Nyáron sokszor eredményes a csúszóúszóval mélyebb rétegekben felkínálni. Említést érdemel az úsztatós módszer, amivel a legóvatosabb harcsák is becsaphatóak, köszönhetően egyszerűségének.
  
  
• Puhatestűek (harmatgiliszta, nadály, iszapgiliszta, lótetű...)
  
  A másik csoport, ami rengeteg halat ad. Vannak olyan időszakok, például az áradás, amikor fogóssága a harcsa aktuális táplálkozási szokása miatt elsőrendű csalivá avanzsál. Legtöbbször emelt fenekezőn, könnyített eltartós szereléken és úsztatóson használom. Fészek- és üreghorgászatnál elsőosztályú csali. Külföldi horgászvideókban gyakran bizonyulnak fogósnak U-Pose módszerrel felkínálva nagyobb folyókon. Kuttyogatásnál az élőcsali mellett a leggyakrabban használtak a puhatestűek.
  
  
• Műcsali (Wobblerek, támolygók, körforgók, plasztik csalik, vertikális csalik)
  
  Nos, túl sok tapasztalatom nincs ezen a téren még sajnos... Villantóval sikerült már harcsát kapásra bírnom vélt fekvőhely közvetlen közelében, eddig ennyit tudok felmutatni. De Bokor Károly és Lukácsi Béláék videóiból, leírásaiból táplálkozva kedvet kaptam a wobblerezéshez és elsajátítandó módszerré kiáltottam ki. A csónakkal csorgás és a part felé dobálás a fák, partoldalak mellé vitathatatlanul talán az egyik legfogósabb módszer. Említést érdemel, hogy a nagy folyókban rengeteg 100 kg körüli harcsa esik áldozatul a pergetésnek, a vertikális horgászat pedig egyre nagyobb teret nyer!
  
  
• Bensőségek (Bél, máj és egyéb egzotikus dolgok, amiket személy szerint sosem használtam)
• Bojli (Szintén szűz vagyok és valószínűleg maradok is ezen a területen :))

Szép napot és eredményes horgászatot kívánok mindenkinek!