Az időpont talán egy kicsit korainak is tűnhet, de az időjárást figyelve bennem már nem volt kétség, hogy a harcsák aktívabb táplálkozási ideje már javában zajlik. A horgászatot nappalra terveztem, bár ha tudtam volna, hogy a tavon már van éjszakai pecára is lehetőség, nem haboztam volna kint maradni. Azt már megszoktam, hogy mikor szabadidőm engedi a horgászatot, ítéletidő van. Előtte és utána is ragyogó napsütés, tavaszi dalokat csicsergő madarak. Ez az idill elkerült a nap első felében, hideg szél és folyamatos eső nehezítette a dolgom. Furcsán hangozhat de én örültem ennek, mivel a nagy esőzések kimozdítják a harcsát az év minden szakában. Mivel a tó egy patak felduzzasztásával keletkezett és partja agyagos, a sok csapadék miatt hamar besárosodott a víz, aminek szintén örültem. Reggel csalihalfogással múlattam az időt, ami elég nyögve nyelősen ment. A harcsázókat így csak 10 óra tájékán tudtam bevetni, jobban mondva az egyiket, mivel a másikra még csalihalat kellett fognom.

Ezen az összeállításon volt a több kapás, köztük a megakadt hal is. Sajnos "kisebb" harcsáknál nem igazán lehet kiaknázni a Black Cat eme két kiváló darabjának erőtartalékait, de a várható nagyobb harcsák miatt kompromisszumot kell kötni. Ez nem egy finom ágazata a horgászatnak...

Ekkor még javában tartott az esőzés. Behúztam hát az U-Pose szereléken a tökéletes méretű bodorkát, felraktam a csörgőt, behelyeztem a bottartóba a bivalyerős pálcát, közben pedig a feeder bottal próbáltam csalihalat fogni a másik cuccra is. Amíg a rezgőspiccet figyeltem, nagy csörrenés törte meg a kapucnimon kopogó eső hangját de mire odakaptam a fejem a harcsázóra, már csak azt láttam, hogy vészesen lazul a zsinór, felém jön a hal a szerelékkel. Megfeszítettem gyorsan a zsinórt, majd egymás után két bevágás következett a biztos akadásért. Hát, sajnos fárasztásnak nem lehetett nevezni a hal kivontatását, így élmény nem igazán származott belőle. Azért egyszer-kétszer megpróbált jobbra-balra húzni, hátha menedéket talál de a mázsás halakra összeállított cuccnak nem volt ellenfél. Halam viszont szerencsés volt, éppen csak a szája szélén egy vékony bőrt fogott a hármas horog, melytől egy bukfenccel meg is szabadult. Olyan 5-6 kg körüli volt a tettes, mely ha tudta volna, hogy egy fotó után visszanyeri szabadságát, talán hagyja, hogy megcsodálhassam pár perc erejéig a parton is. Sebaj, ezalatt apám és egy másik horgásztársam 2 hellyel odébb sikerrel fogott nekem egy dévért és két kárászt, tehát a csaliutánpótlás megvolt. Így a feedert kiiktattam és mindkét botot behúztam U-Pose végszerelékkel. Sajnos a csalik nem éppen az ennél a módszernél előnyös kisebb darabok voltak de nem válogathattam. Ennek hamarosan meg is lett az átka...

Ez pedig a másik összeállítás, rövidebb bot és kevésbé márkás orsó, amit pénz szűkében kellett hirtelen megvásárolnom. Sajnos olcsó húsnak híg a leve, ez a tekerő nem harcsára való és remélem imáim hatására nem erre a cájgra megy majd életem harcsája... A bot viszont maga az őserő, pedig nem került 8000,- Forintba sem! De ez a ritkább eset, a minőséget általában meg kell fizetni...

Körülbelül olyan 11:20-11:30 között ismét ugyanazon a boton szólalt meg a csengő. A bot mellett álltam, de a 2 nagy rántás után abbamaradt az akció. Mivel már tudom, hogy ilyenkor nagy valószínűséggel a kishalnak lőttek, kihúztam a szerelést. Jól tippeltem... Újracsaliztam, majd behúztam a szereléket ugyanarra a helyre. Nem telt el 10 perc és ismét egy jó húzással jelentkezett a következő próbálkozó, melyre sikerült időben reagálni, mégsem akadt meg. Nem mondhatom, hogy bosszús voltam, mert az adott időben a naptár szerint abszolút nem kellett volna tudnom ennyi kapást kicsikarni. Erre felfigyelt a halőr, a tógazda és pár helyi is, aki csodájára jártak, hogy ennyi kapásom és egy majdnem partra került harcsám is volt, pedig még csak épp, hogy elmúlt dél. Biztosítottak róla, hogy a legnagyobb szeretettel várnak vissza, aminek hamarosan eleget is teszek egy 24 órás pecával.

A szereléket ismét visszajuttattam a helyére, de ezután csend következett 2 órán keresztül. Már a pakolás gondolata járta át apámék agyát, láttam rajtuk már dél körül, hogy a sok eső és kellemetlen szél megkoptatta kitartásukat. Még azért rábírtam őket fél óra hosszabbításra :) Miután ez megtörtént, olyan negyed óra telhetett el és a másik botom spicce gyönyörűen begörbült, de mire odaértem, visszaállt eredeti állapotába. - Ezt nem hiszem el... - gondoltam magamban. Mivel menni készültünk, nem volt mire várnom, kitekertem a szerelést. A kishal még éppen rajta volt, de a mellúszójából kitépte a harcsa a hármashorgot és a tartóhorog is éppen csak, hogy benne maradt a farokalatti úszója mögött. Ügyesek ezek a harcsák, ha 5 horog lenne a kishalban, akkor is le tudnák lopni. Bár itt nagyban hozzájárult a sok lemaradáshoz halhoz az, hogy túl nagyok voltak ehhez a módszerhez a csalihalak.

Állóvízen ritkának számító, óriási alámosások a túlparti fák alatt... Mondhatni, "a levegőben állnak". Igazi ínyenc falat a magamfajtának!

Összességében azt mondhatom, hogy ritka jó eredménnyel zártam a napot, hiszen február végén ennyi kapást kicsikarni nem rossz eredmény. Ahogy telnek az évek érzem, hogy egyre több tapasztalatot szerzek és lassan már nem érdekel az időpont, mert tudom, mikor mit és hogyan kell tennem ahhoz, hogy harcsát fogjak. Azért még pár szót ejtenék a meghorgászott területről. Ugye az elején már említettem, hogy ez a tó egy patak (Tápió) felduzzasztásával jött létre. Az ilyen tavakon mindig van egy vagy több árok, ami a régi patakmeder maradványa. Ezeknek külön figyelmet kell szentelni minden esetben, mert legtöbbször a harcsák is előszeretettel fekszenek le ebben a hosszú és általában tiszta aljzatú mélyedésben. Ezen a tavon hamar észrevettem, hogy a szemközti, nehezen meghorgászható parton lévő erdő (nagyrészt nyárfa) part széli fái alatt gyakorlatilag már nincsen talaj. Valószínűsítettem, hogy ott húzódhat a patak medre. A part amúgy is omladozó végig, tehát minden adott volt ahhoz, hogy ott hosszú és nagyon mély pandalyok lehessenek. Ezt a feltevésemet hamar nyugtázta a halőr, aki meg is dicsért, amiért ilyen ügyesen felmértem a terepet mindenféle információ nélkül. Bár azt nem gondoltam, hogy helyenként 2-3 méter mélyek a part alatti alámosások. Így már teljesen világos volt, hogy miért volt ennyi kapásom és biztos, hogy ennél jobb helyet keresve sem találhattam volna. Legközelebbi horgászatomat ennek a hosszanti, alámosott partoldal legmélyebben kimosott részére tervezem, mert tekintélyes méretű halakat is sejtek itt a sok kisebb mellett. Külön emeli a hely értékét, hogy beljebb viszont a sekélyebb víz miatt rengeteg fehérhal tanyázik, amire ilyenkor kiállnak a harcsák nappal is, éjszaka meg pláne. Tehát még olyan harcsák megfogására is van esélyem, amik távolabb laknak, de táplálék után kutatnak a melegedő vizekben. Ráadásul az üregek gyökeres szélei is terített asztalt nyújtanak a harcsának, mert a táplálékhalaik előszeretettel bújnak meg a biztonságot nyújtó növényzet között és valószínűleg ívásukra is ezeken a területeken kerítenek majd sort.

Remélem az itt eltöltött következő napom után megfogott halakkal, szép fotókkal és történetekkel is büszkélkedhetek de ha nem, akkor sem csüggedek. Mert ez egy nehéz műfaj, ahol soha nem szabad elkeseredni és feladni!