Tisztelt jelenlegi és jövendőbeli Olvasók!

Bús Norbert néven élem átlagosnak mondható mindennapjaim. Munka, barátnő, haverok, erőemelő edzések, túrázás, futás és még sorolhatnám. A lényeg, hogy mindig történjen valami. Szeretem, ha nem öl meg az unalom. Talán ezért is lehet furcsa átlagos polgárnak, hogy miért is szeretek én harcsázni tulajdonképpen. Mert ugye normális ember annyit lát, hogy:
- Ez beteg! Miért nem dob be inkább pontyra és szórakozik egy kicsit?
- Mit akar ez kifogni? A nagy fehér krokodilt?!

És utána jön az, ha az ember elég tájékozott és még a szerencse is kicsit a pártjára áll, hogy "A MÁRVÁNY MINTÁJÚ CSUPASZ NYÁLKÁS TESTŰ BAJSZOS GEREBENFOGAS ÚR ISTENIT", mert megvan a hal és ha csak 5 kilós, akkor is csodájára járnak. Ez néha percek alatt is megtörténhet, néha tényleg már beteges kitartással, napokig, hetekig, extrém esetben hónapokig is lehet kergetni 1-1 kifigyelt halat. Ja és nem biztos, hogy a végén meg lesz fogva. Apám szokta erre mindig azt mondani, hogy "Fiam, Te nem vagy egészséges". De azért hajtja a kíváncsiság, kijön velem. Morog, hogy már megint semmi. Meg, hogy jön a vihar, útálja az egész világot, hogy ilyen időben is kint kell ülni. De hát, sajnos a harcsa imádja ha villámlik, ezért a maradás nem kérdés. :D Aztán, ha megvan a hal, akkor visszatér az életkedve, imádja a bolygó összes élőlényét és talán még nálam is boldogabb.

De térjünk a tárgyra, hogy mi is várható tőlem. Gyakorlatilag két éves korom óta a vízparton vagyok, mondhatni ott nőttem fel. Ismerem az összes növényt, állatot, hangot, illatot. Én ott érzem azt a semmihez sem fogható békét. Apám elmondása szerint talán másodjára vihetett ki magával horgászni a Körösre, mikor is a gyönyörű süllők után horogra akadt egy 30 deka körüli kölyökharcsa. Állítólag annyira tetszett, hogy egyből kivettem a kezéből és már vittem is vissza a vízbe, had nőjön. Lehet ez az élmény maradt meg annyira vagy egyszerűen minden horgászba bele van kódolva, de nekem azóta szinte csak a harcsa létezik. A süllő- és csukahorgászat még belefér, lévén ragadozók, de a békéshal fogás számomra nem nyújt élvezetet. Na persze, kivétel a csalihal fogás. Egy 30 dekás kárászt többre becsülök egy 10 kilós pontynál, mert az mennyire tökéletes, szabvány harcsa csali, nem igaz? :) Rengeteg módszert alkalmazok harcsára, soha nem ragadtam le egynél. Vannak kedvenceim, név szerint a bójás és a behúzós felszíni módszerek. De ha azt látom, hogy puhatestűvel hamarabb fogom meg a harcsát, nem tétovázok váltani. A fészekhorgászatot is művelem, de erről túl sokat nem szeretnék majd írni, maximum a harcsajelek vonatkozásában. Egyrészt azért, mert sokan etikátlannak tartják másrészt pedig szerintem a Koós Ferenc féle DVD-k tökéletesen lefedik ezt a területet, nem kívánom szaporítani a szót. Szerelék tippeket, képeket, elkészítési módokat is meg fogok osztani. Történeteket tekintve leginkább az igényes írásokat szeretném erőltetni képekkel megtűzdelve, de videókkal is igyekszek majd dokumentálni a horgászataimat. Archív sztorikat röviden szeretnék majd tálalni visszaemlékezés gyanánt, de a nulláról indulva akarom ezt a blogot most frissen futtatni. Az idei nyár tökéletesen megfelel majd kezdésnek véleményem szerint. A következő írásban nagyjából leírom azt, hogy én milyen szereléssel horgászom és mi szerintem a minimum, amivel érdemes elindulni. A csalikat, módszereket az évszakok, napszakok tekintetében és egy pár általános tudnivalót, amit nem árt észben tartani ha az ember harcsázásra adja a fejét.

Remélem, nem fogok untatni senkit és sikerül egy olyan blogot, közösséget létrehozni, ami kiemelkedik a sablon horgászfórumok tengeréből. Minden jót és irány a vízpart!